Hold-maszk, holt maszk, felöltöd néma arcomat – bejárjuk mind a Földet, éjjel a tengereket; s míg a kis halak előtted könnyedén játszadoznak a fényed a tengerben, benn s fenn, a lombokon világlik – Perszephoné házának sár- ga termeiben járunk, akaratlanul is
látnom adatik mindent – apámat, anyámat, földi szeretteimet.
