[2016. december]



Nem vagy más, mint piros-fekete csíkos
tarisznyába gyömöszölt oklevelek halmaza.
Halott fák teste, a porban fürdő atkák városa.
Senki nem kíváncsi a változatos formájú és színű
fél téglákra, melyekkel alkalmasint melled vered
szépen, önmagad nyugtatva. Hogy majd
úgysem tűnsz el az idő süllyesztőjében,
melynek végén már csak a kutya kíváncsi rád,
hiszen tudja, hogy szagod nem változik.