mikor úgy érezte hogy pilláira már ránehezül a mágneses álom
el akarta fújni a gyertyát de csak még nagyobbat lobbant a lángja
s így ebben a fényességben még egyszer felvillant előtte valamennyi útja és bolyongása a levágott kakasok vére és a tánc a hajók vitorlái a tenger vitorlái
s mint egy erőtlen isten az ágy szigetéről nekivágott a szőnyegek óceánjának
a hullámok kegyesek voltak hozzá s a függönyből utoljára sirályokat lehetett hallani
