A tükröm eltörött, a szekrény előtt állok hangtalan. A betűs fiókot húzom ki, nehezen kikapcsolható mássalhangzó lesz felül, magánhangzó lent (mégiscsak egy intim terület). Vajon milyen színű szót válasszak? Legyen hosszú, rövid? Selyem, csipke, bársony? Drága szintagma a lábra, hátha ezen nem fut le a szem. Toldalékolom magam kiegészítőkkel. Cipőm kijelentő, egyszerű. Kabátom összetett, gombjai felkiáltójelek, gomblyukai üres kérdőjelek. Szövegként lépek ki az ajtón. – Van értelmem?
