Már egy ideje sejtetted, hogy felnőttél,

mert az apád olyan lett, mint egy haláleset után letakart tükör,

soha többé nem mondta, hogy szép vagy.

Ekkor még nem tudtad, hogy mindez azért van,

mert ebben a családban a férfiakért

folyton vágyakozni kell,

a nők pedig

féltik az értékeiket,

ezért nem adnak magukból semmit,

amihez kapcsolódni lehet.

Ráadásul éppen abban az évszakban kellett megtörténnie,

amiről sosem vallották be,

hogy létezik. Mindig olyan volt,

mint a gyerekkor és a felnőttkor közötti

meghatározhatatlan átmenet,

amiről mindenki tudja,

hogy a kamaszkornál igazából jóval rövidebb,

és amikor a fák már

levetették a lombkoronájukat,

hogy a hátadra terítsék,

te kint maradtál sötétedés után,

és nem tudták, hogy hallod őket,

és azt sem, hogy hirtelen megérted,

hogy olyan a felnőtté válás,

mint végignézni

a saját képünkre teremtett hóemberek

lassú olvadását.