[2016. május]



Voltál idő hej lusta homokóra
hány szemednek rimánkodtam hiába
voltál gyávaságok bús kanóca
rárobbantál a kényelmes világra

voltál hely ahol senki meg nem állt
körös-körül flegmák használt betétek
boldogság volt ha egy-egy téli báb
a semmi ködből végre feléd lépett

voltál illat mit bűznek hisznek mások
s csak ő tudja mégis hogy hol az ég
csak ő tudja hogy hasztalan világok
virágoznak mert félrehordanék

most úgy érzed hogy talán értenek
és szívedben egy másik szív remeg