lógott belőlünk a lóláb,

és beleinken hintapalinta.

én ott üledék a szöges kérdésfalakon,

a langymeleg jövő hamis

zenéjét dúdolgatván.

megrekedt-é

váladék bennünk a múlt?

a nyálvalóság kicseppenék a számból:

megválhatnék tőled,

(ha nem adnám folyton alád) a lovat

lelőtted, porbahullott fejét

a válaszfalakra festette az ördög,

és te, gondolván, hogy ott nem keres,

bújjfújzöldág belém bújtál,

bőrömbe gyulladtál.

de sosem alszik, (szegény ördög)

megládd, itt is megtalál!

megbántam és féltelek (ugyan már!),

de a semmiért

egészen eladtam neki a lelkedet.