[2020. május]

---

     örvénylő tengerek
     csalóka fároszok
     mogorva révhelyek
     hál’isten párolog
     emlékük s dal ered
     sok bajra szót kerítve
mi kínzott akkor untalan
de Isten adta víg utam
Limoges felé honnét ugyan
     fájt egykor menni messze
     sorsom ki jóra vitte
Irántad él hálám Uram

     Istennek köszönet
     kegyelmet Ő adott
     hogy újra ott legyek
     hol kis kertecske jobb
     mint másutt nagy terek
     pompája büszke dísze
mert úrnőnk nem méltánytalan
se tett se szó nem oktalan
s hites igaz szerelme van
     ajándék szebb se kéne
     s mint édes szíve kedve
nincs föld hol lenne más olyan

     dal kell   énekelek
     örömöm fenn lobog
     csábítva hölgyeket
     így lesztek boldogok
     források friss vizek
     pezsdítik szívem egyre
mező kert mind kedvemre van
s ha tengerár zúg bárhogyan
vagy bóra misztrál szél rohan

     hajóm meg nem remegne
     még gálya sem ijesztne
s akár naszád állná utam

     aki üdvöt keres
     nem bántják a bajok
     lelke javára tesz
     a jó kell nem a rossz
     de kit gazság vezet
     s rabolni száll a vízre
az dúlt lesz ott majd nyugtalan
bőszül hamar s minduntalan
hiszi hogy száll holott zuhan
    minden reménye veszve
    s mi volt mind odavetve
szív és lélek ezüst arany


RAJNAVÖLGYI GÉZA fordítása

GAUCELM FAIDIT – Uzerche szülötte, limousini trubadúr, körülbelül 1185 és 1220 között alkothatott, mintegy hetven verse maradt fenn, javarészt szerelmes énekek. Hányatott életű, bohém énekmondó és világvándor is – Oroszlánszívű Richárd, majd a lombardiai Montferrati Bonifác márki pártfogoltja volt. A negyedik kereszteshadjárat idején a Szentföldre is elzarándokolt, Magyarországon is megfordult, még III. Béla király udvarában, feltehetőleg Marguerite de France (Capet Margit, a francia királylány) esküvői kíséretében. Igen szép számban meg­őrződött énekei ellenére – kalandos életéről csak keveset tudunk még. (KAF megj.)