MINDEN ELMEGY

jól tudod te is minden elmegy
tágas az alkonyat gyönyörű lyuka
a folyó a lombok a füst a két
szemed arra elmegy arra megy el
a fiam a lányom is az Úristen segge
pucéran visszaint neked és nekem
véremmel bolondítom az idő torkolatait
hal ragyog fehéren túlfelől akár az oltárkép
aranyat élvez rá az alkonyat eltátott lika

jól tudod te is minden elmegy
bezár szív száj kocsma pagoda patika
egy halba zárnak be mindenek
nézd az alkonyat gyönyörű lika hogy ragyog
az Úristen megy mint egy jógyerek
a segg pucér a hát pucér a kő pucér
aki fázik nincsen haza
tapadnak rá a pikkelyek

FUTÓ FÉNY

nézd csak a szelíd szép aggatókat
akik most megszántják a vizet
pikkelyt aratnak és vergődő paducokat
egy tátogásban a világ hogy elmerül
ó nézd csak nézd a szép szelíd aggatókat
nekik túlélni mindig sikerül
a hóra a szép vér fröccsen majd szétterül
apró legyezőcskéje van a hátúszóknak
ezek beszélnek neked életül
arcukra futó fény kövül
nézd csak nézd a szelíd szép aggatókat
lélekólmokat a télen hogyha
mind repül át- meg átmerül

RÁHARAP ÚGYIS

a folyón át az erdő lángol
oda költözünk szerintem
az Isten húz a föld is táncol
kiemel bennünket belőle sötéten

az ember csak truváljon
zenéljen serényen
rágódva horgokon ólomsöréten
a nyár a szájban szétszalad
elvéreződni tán csak szabad
pikkelyén bőrén a hab kiálljon
truváljon az ember csak dumáljon
ráharap úgyis süketen

TE VAGY A VÉR

te vagy a vér a gépezetben
az olaj a benzin az álom
a tejföl te vagy az értelemben
a hajsza a vakügetés a kámfor
te vagy a vér az ékezeten
rajtad a használtruha is lángol
hiába annyi sóder tülkölés
Cháron ha kis ladikjában átnyom
te vagy az éji bambulás
elrémülés forgolódás az ágyban
te vagy a képek közötti öldöklés
mi le nem megy az agyban
te vagy a vér a gépezetben
téged forgat el csavar ki a Sorsod
senki sem jött ki még egy szeletben
cselekszünk mind a gépezetben
valami színházolt bamba élvezetben
boldogabb talán a hangjegyekben
a szarvassá taposott lábnyom