Mi engem mardos, vajon kinek fáj még?

Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék?

Ki fog, ki fog még ablakomra jönni

És halványan, szomorún beköszönni?

Ki fogja elringatni ezt a vágyat?

Lelkemnek ki vet hűs, mély álmú ágyat?

Ki tesz szelíddé, tiszta vágytalanná,

És lelki némává, világtalanná?

Halott álmomhoz ki szakít egy rózsát

A kertekből, hol sarjad dús valóság;

S a mámorban élők ege tűz le kéken –

Volt szeretőmről ki hoz hírt ma nékem