[2020. május]

---

A lapostetőn megannyi parabola,
valaki járkál köztük, jelet kutatva
nézi az eget antennányi szemekkel,
mik hangtalan siklanak az érkező reggel

lebomló sötétjén. Mikorra körbeér,
a látvány peremén kivillan a fehér:
a ragasztás mentén púposodik, szakad
az adásszünetnyi, gomolygó pirkadat.

A fel-felszegezett tekintet gazdája
kékre, óriásra hizlalja íriszeit.
Egyre csak duzzad, puffad és kerekedik,

végül szertefolyik a szivárványhártya,
míg a jelre szomjas fejbe gravitálva