[2011. május]

Tudom hogy egy nap útra kelnek
Lángot lehelnek a sárguló napba
Vizek tükrében madarakban
Élnek még szabad emberek

Tudom egy éjen meglátogatnak
Mint tolvaj surrannak házadon át
Megrázkódnak érzik a fák
Parazsat hoznak

Új mécsű lámpát a nagy utazáshoz
Varjak csontjából készült iránytűt
Lovak patáját szárnyat s hogy összefűzd
Bölcsődnek hamvát

Jönnek dobokkal régi dalokkal
Üszköt kotornak a hamu alól
Megráznak ébredj e gyászos akol
Nem otthonod immár

Egy farkasnak bőrét kötik nyakadba
Szállnak a lángok az égre fel
Vége nincs daluk árnyakkal elkever
Elmész örökre

Elmész és többé nem találnak rád
Körül a hegyek visszhangozzák neved
Égi vitorlán felhők felett
Elmész és többé nem találnak rád.