Egy nézelődő mindennapjai

Pécs, Nappali. Elfelejtettem övet hozni, kézzel tartom a nadrágom, le ne essen. Kamasz lányom a dzsámit török tákolmánynak nevezte. A reggeli cégérvadászat eredménye: Szempatika, Szabadkikötő, Kisütjük álmaid, Kisülés kert, Őrangyal patika. Szemben két kínai arcú lány angolul társalog, elvonul közöttünk a városnéző kisvonat. A szerzetesek nem sokáig örülhettek otthonuknak, hangzik róla. 

Három napja úton vagyunk, felhős ég, reggeli futás, egyébként: semmi. Szivacsos, szomorú latyak gyűlt fel ott, ahol a lélek állítólag lakik. Ha megkérdik, hol az a hely, a mellkasomra mutatok. Bent szomorú latyak, kint gazdagság van. Rendház, iskola, gimnázium, papnevelde, hittudományi egyetem, püspöki palota, az első magyarországi közkönyvtár, zarándokszállás, dzsámi, ezeregy múzeum, rózsakert, romkert, bástya.

Az utcanév szent, író, király, püspök neve, okkersárga a járdakő, s ahogy a balzsamos levegőben az ember a dzsámi felé csordogál, úgy érzi magát, mint Dorka. Valamelyik sarok mögött ott bujkál Óz, aki nem is nagy, nem is varázsol, de jó hinni, hogy a sárga út elvisz valahová. A Kisülés kávéműhelyben azt kérdi a pincér a szomszéd asztalnál ülőktől: na, jó kólát főztem?

Doktor és barista, mindenkit meggyógyítok a kávémmal, dörgi, és csípőből hozza a második kávét, jóformán kérni sem kellett. A papíron élesen kirajzolódik tollas kezem árnyéka, mert közben a felhők mögül kibújt a nap, a kávé pillanatokra őt is meggyógyította. Ez a gáz amúgy, ha szegény családból származol, mondja egy lófarkos csaj a mellette haladó lófarkos csajnak. Mindenki szegény valakihez képest, de aki futhat, az nem lehet szegény.

Ma reggel Pécs-lepényt futottam. Az volt az elképzelés, hogy a belváros minél több utcáján, oda majd vissza futva, a futó alkalmazásban majd kirajzolódik ez a kör alakú városközpont. Sűrű szövésű körlap helyett szegényes, a lepény fogalmától szégyenletesen távol álló négyzetrácsot kaptam. Hét kilométer helyett legalább tizennégyet vagy inkább huszonnyolcat kellene futni a gyönyörű szép Pécs-lepény kirajzolása végett. Előbb oda az utca egyik oldalán, aztán vissza a másik oldalán, esetleg újra oda és vissza az úttesten is. Nem elég jól kigondolni, jól megvalósítani is tudni kell.

Pécs főterén, a Széchenyi téren a törökverő Hunyadi János lovas szobra áll. 1956 augusztusában állították oda. Buzogányával fenyegetően int Kászim pasa dzsámija felé. Bizonyos szögből nézve. Én ezt a szöget még nem fedeztem fel. Hunyadi szobrának talapzata a dzsámival párhuzamosan áll, buzogányát a kormányzó szerintem másfelé lóbálja. Fő, hogy lovának hátsója a pécsi fiatalok kedvenc találkahelye. Találkozunk a ló farkánál, mondják, és jönnek Hunyadi mögé. 

Mi is a ló farkánál találkozunk otthon, megyünk Mátyás mögé. Ő is egy Hunyadi, kardját ölébe fekteti, hátat fordít a Szent Mihály-templomnak. A pécsi Hunyadi fölött súlyos, sötét felhők úsznak az égen, a Mecsek ködben gomolyog. Egészen pontosan a köd gomolyog a hegyen, belekap fáiba, lombhullatóiba. Mégsem esett egy csepp eső sem reggel óta, csak minden percen úgy tűnik, hogy menten elered. 

Kiteljesedni és beteljesülni – az ember kiteljesedik, a jóslat beteljesül. A betelt meg rágják és transzba esnek tőle. Nekem transznak elég a futás. Ma reggel megtaláltam a Barbakán kapubástyáját, a kentaurt és Szent Flórián szobrát. Jóska és Kriszta a piacra vitt. Merő egy templom. Rend, tisztaság, lángos. Később birsalmaszörpöt ittunk, és betekintést nyertünk a víztakarékos perma-kertészet, valamint egy újrahasznosítási fesztivál rejtélyeibe. 

Tele hassal nem lehet gondolkodni. Jézus negyven napig a pusztában, Buddha öt-hat évig a fa alatt ült mozdulatlanul. Ha az embert elkapja a láz, sem enni, sem inni, sem utcára menni nem tud, amíg kalapálnivalóját ki nem kalapálja, ez tény. Ki dönti el, hogy mi a dolog és mi a dologtalanság? Mi munka, mi munkakerülés? A teremtés is munka. Az Úr hat napig „dolgozott”, a hetediken megpihent. Az ember dolgozik, ha elhiszi neki valaki, hogy amit csinál, az munka. Vagy ha legalább ő maga elhiszi.

A Zsolnay-negyedben eszement Rózsaszínű kiállítás látogatható. Új, szívközel szavak: zsugormáz, gyufagyújtó. Láttam zen kerti kőszobor alakú fogkefetartót és kerámia ételhordót. Eddig azt hittem, az ételhordó fémből, bádogból készül. Öreg hiba! A porcelánuniverzum rózsaszínei: mályva, meggy, magnólia, cseresznyevirág. Rózsaszínű zsírosbödönök regimentje áll nagy üvegpolcokon. Számban mögöttük kullognak, még mindig lenyűgöző mennyiségben a rózsaszínű kerámia boroskancsók, majd a kelesztőtálak. 

Láttam rózsaszínű kályhát és mosdótálat, só- és szenteltvíztartót. Számoltam rózsaszínű kávéscsészéket, krémes tégelyeket, szappantartót, tintatartót, cigarettatartót. Bármit lehet rózsaszínű tégelyben tartani, még a Szentlelket is. Most már, a hetedik napon, kezdem érezni az egyedüllét terhét, derű ide-oda, fura volt ez a magányos lófrálás Pécs utcáin, még ha szeretek is egyedül mászkálni idegen utakon.