köztünk a tér és az idő már 

beláthatatlan és túl sok az idegen 

ezért tiszteletben kell tartanom 

a valóság képtelen megnyilvánulásait

amikor eszembe jutsz 

próbáltalak magamhoz csiszolni 

de tökéletesség nincs 

beteges szeszéllyé sülnek a hibátlanok 

megérintjük a bizonytalant 

kerülgetjük emlékeinket 

sértettség harag ezernyi seb 

gyűlt össze a lecsüngő fejű fűz alatt 

minden megváltozott 

halott tárgyak közt én is halott vagyok 

nem is tudom mi a jobb 

nézni a halálhíreket bűntudat nélkül 

vagy egy másik idősávban 

láthatatlanul matatni 

a lélegeztetőgépen élet-halál között 

elapadtak a szavak 

felgyűlt a szmog 

jön egy újabb agónia 

fekete vászon az ajtón 

ahonnan kikandikál a halál

legyen végre vége ennek az egésznek 

várom az éjszakát 

pedig már nem vagy ott