Tirsis szeméről szólt a hír, gyerek
pillantású, barátságos szeméről.


Vetélkedtek az istenasszonyok!


(Kedvesem, mások néznek a szemedbe.
Mások hallgatnak el a közeledben,
nem mondhatókról most
mások hallgatnak.)


*


A közeledben…


Nemcsak szellem és nemcsak fegyelem.


Nagyot kiáltok, kiáltom a völgynek,
írom a fákra nemlétező nyelven:
Nézz
vissza,
Tirsis!


(Sírni sem tudok.)


*


Kiáltom mégis völgyein a csöndnek
– a cinkostársnak –, elcsitult időnek,
kiáltanám, a hangom elszegődött


szolgálni


Istent
(néma
vers
vagyok)