[Látó, 2016. február]




Mint tökéletlen színész a szinen,1
képtelen helyükre illeszteni
az alkatrészeket. Tömni, igen,
csak előbb még vízzel feltölteni!

Lazán megtöltött tárolóedény
a kezében, hiányát nézi e
készüléken, melybe könnyedén
– új presszógép – kéne illenie.

A hiányt méri, s a formát keze,
dühösen, szitkozódva, sziszegve.
Reggel van, semmire sincs kedve.

Az hiányzik, aki ott van, vele,
míg kattog halkan a vekkeróra
két foszforeszkáló mutatója.


1 W. S.: XXIII. szonett