A tavak asszonya kreol bőrű volt,

bőrének selyme vágykeltő varázs,

a hegyek hercegét üldözte a Hold,

éjjeli álma véres látomás.

Egy elhagyott házban találkoztak ők,

a szelíd lombhullás idején,

és lettek ujjongó, pompás szeretők,

akiket elborít a szenvedély.

Mennyit nevettek apróságokon!

A ragyogás szívükbe költözött,

magányt meghaladó órák teltek így

az elhagyott ház ajtaja mögött.

Rég volt. A kard elvitte őket is

oda, ahol a mélysötét az úr.

Dalukat nem őrzi senki már, csak én,

az utolsó hűséges trubadúr.