[2020. június]

---

A magány térképe szívemen
vagy utazótáskádban, Istenem?

A keresést, a kiutat,
az el nem apadó kutat,
a forrást, a feltörő vizet,
a kötélen táncoló hitet,
a kifele nézést, a befele látást,
a lábujjhegyen érkező áldást,
azt, ami van és nincs között lebeg,
a széteső iszonyt, rettenetet,
az időt: a veszteglőt meg a sürgetőt,
a hangot: elviselhetetlent s a tűrhetőt,
a bizalmat és az árulást,
a szép mosolyt, az álruhást,
az életet, a lét teljességét,
a sóvárgást: lélek nehezékét...

Leltározd fel hát, mindenem,
csak ne minősíts már, Istenem!