„Tüzoltó leszel s katona!”

Életed eseményei lesben állnak,

a megfelelő dramaturgiai pillanatot

kivárva húzódnak meg, akár második

világháborús gránátok egy nemzeti

parkban, túraútvonalon, pihenőhelyen.

Életed eseményei, legalábbis a lényegesek 

elsődlegesen nem veled történnek, te

a pirotechnikai szakértő, a helyszínre

vezényelt tűzszerészezred vagy.

Szülő, ápoló, jó barát, kedves kolléga.

Naptáradat robbanások krátereiként,

szétlövellő repeszek sűrűségével

ikszelik ementáliszerűvé e rendkívüli

események. Mikor félre kell dobni

mindent – ha még van mit. Bevetés.

Készenléti, éber álmodban zsonglőrködsz. 

Nem tudsz, de kell. Tojásdad, nehéz testek

repülnek, el kell kapni mindet. A földet érés 

következményei beláthatatlanok, jobb nem 

is elképzelni. Várjanak hát aznapi határidőid. 

Dunna alá söpörve nyugszik hát a munka,

a fontos pályázat, a művészet és a tudomány,

felkészül helyette az állatorvos, ha elébe nem 

tolakszik vérfagyasztó mosollyal a Szülői 

Munkaközösség – akkor viszont mikor jöjjön 

a villanyszerelő? A tej, amit hoznod kéne,

legalább életed tapintatos, szelíd

nyugalmával vár meg a boltban,

míg minden gyutaccsal, elvágandó

dróttal elbíbelődsz. Illedelmesen

vár, savanyodik, hogy végül el

is hagyhasd bevásárlólistádról.