Nem néztem meg a kezet, Csak feltettem a kérdést, amely rá vonatkozott. Figyelhettem volna jobban, De ebben az estében ennyi volt. Lebontani egy fél falat, és átnézni fölötte. Tapogatózó félszavakkal hullni be a csöndbe. Saját csöndjéből átnéző tekintet, Saját zenében oldódó zenészek. Keménység, mely távolinak mutatja magát. Közelség, mely kavarog éjeken át. Nem néztem meg a kezet, Nem tudom, mihez hasonlít. Hordozok pár nemtudást még, Néhány körülírhatatlan holmit.
