[2021. március]

---

A dicső sakkhoz illik a szonett:
nyitány, közép- és végjáték – való,
hogy ez mindkettőben jól látható,
s egy-egy pár zárja a szegélyeket.

Négy sor megvolna hát: veszélyes ló
Zavarba hoz, és kész az áldozat!
De ím, javítom tévedésemet,
S a végjáték is elég biztató.

Becsvágy tüzel, feszíti vállamat,
ádáz csatámban többé nem hibázom:
biztos kezekben tábla és a lap.

Az ellen tőrje villan még egyet,
parádriposzt, és máris mattot kap!
(Bukás után sikerül triumfálnom.)

Kányádi András fordítása