[2015. május - FaluLátó]
1.
diófa és körtefa
– ma is ez a gyerekkor nekem
nyugodt volt a nagymamáék kertje
ma is ott van a békésebb felem
akkor az ablakból láttam ha megjöttek a gólyák
most hírügynökségi fotókon lesem
frissen fejt tejet naponta ittam akkor
most pincér hozza ki söröm s felesem
2.
nagyapám már ötkor felkelt
(én néha olyankor fekszem)
hogy ellásson disznót tehenet
itt most korpából sütnek kenyeret
(amit tata a malacokkal etetett)
a nullás liszt a kutyának se kell már
inkább az orrukba szívják a fehér porokat
és eszik a teljes kiőrlésű szemetet
3.
az egyik körtefánk srégen nőtt meg
mintha dőlés közben az idő megállt volna
fel lehetett sétálni a lombok közé
ha az embernek nem akadt jobb dolga
a fa törzsén tanultam meg tényleg járni
akkor még tudtam a meddiget s hovát
s most mintha légy repült a levesembe
hát adjatok gyorsan egy körtefát!
4.
mikor először jártam nagyvárosban minden
járókelőnek köszöntem kinek lehetett
csodálkozva néztek rám és tovább siettek
anyám pedig könnyezve nevetett
a villamoson kiskalapban ültek nagy nők
és valamin hangosan vitáztak mögöttem
másnap szomszédunk – egy messze földre tévedt székely
– rám förmedt mert dacosan nem köszöntem
5.
hogy az életről valamit megtanuljak
megöltem sok tücsköt békát bogarat
nyaranta kilószám ettem a napmeleg epret
és lenyeltem egyszer a tejfogamat
estére kalárizsos volt nyakam a portól
télen meg a kesztyűm ázott át
és az anyák napi műsor előtt egyszer
betörtem egy kispajtásom orrát
6.
falun a dolgok mennek rendben
és sokkal több a madárfészek
behozza a szél a szántóföld szagát
és mindenki iszik de senki se részeg
falun mindenki tudja a nevedet
és már azt hinnéd nincs saját részed
az ablakokban gyakran meglibben a függöny
és senki se iszik de mindenki részeg
7.
amit a régi öregek csináltak az jó volt
amit mi csinálunk most az egyre rosszabb
ha valaki mást hisz az urizál vagy marha
„azt se tudja mit mond ott egye a rosseb”
„én egyedül dógozok annyit mint ezek összesen”
„és a noha szőlő mánpedig jó bornak”
„a dédapám azt itta s élt száz évet”
bár nem irigylem tőle az utolsó húszat
8.
apám beceneve „szó” volt
és elhagyott minket kiskoromban
azt mondják nem volt túl elégedett
néhány az életét érintő dologban
nyughatatlan volt azt beszélik
„túl okos” és „ivott a drága”
majd egyszer részegen belefulladt
egy tóba s a kilátástalanságba
9.
anyám későn házasodott újra
tíz voltam mikor húgom született
én akkor már nem akartam testvért
csak bámultam az apró füleket
az orrot a vállat s a két parány kacsót
ahogy idegesen kalimpált az égre
míg anyámék dolgoztak rá én vigyáztam
most egyetemre jár már – megérte
10.
anyámék hajnaltól késő délutánig
dolgoznak aprópénzért a gyárban
majd a városból hazatérve estig
tesznek-vesznek a kis gazdaságban
se paraszt se munkás se falu se város
se nappal se éj se ember se állat
csak ha nem hallják szidja az istent
csak ha nem látják akkor von vállat
11.
nagymamának a hit az orvossága
messze van a templom de mindig elmegy
az embernek végül is legyen hátországa
valami zug ahol nyugalmat lelhet
„apád csillagszemével néz fentről téged”
– gyerekkoromban egyszer ily vigaszt talált
„ki az a sok – kérdeztem – kik ugyanúgy néznek?
és apám ezek szerint csak este lát?”
12.
sir david attenborough az oka
hogy biológia egyetemre mentem
mit mondjak csalódnom kellett kissé
és a tandíjat is szépen megfizettem
ahonnan én jövök ott a szakma az első
és aki egyetemet végzett az: tanár
anyám ma sem érti mért nem az vagyok
és mért nem mentem haza: egyre vár
13.
kolozsvárra mindenki máshonnan jött
megannyi messzi falu ez a város
azt mondják hogy tiszta multikulti
igaz a többnyelvűség még nem szabályos
ilyen tekintetben még maga is falu
bár most európai fővárosnak mondják
de itt is mindenki azt adja amit tud:
jézus a testét s a pap az ostyát
14.
különben divat ma falura költözni
ki városban él már csak falura vágyik
a levegő tisztább s több a madárfészek
igaz az út is hosszabb lesz hazáig
egy kis faház tiszta udvar csöndes élet
esténként korán lefekszünk az ágyba
diót eszünk és csak hull majd a hó
a verandán hagyott lovaglócsizmákba
