[2017. július]
Ivan Seholovval a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg az úgynevezett orosz piacon, amely Csíkszeredában a vasút és az országút közötti sávon vert tanyát, s ahol mindenféle portékát, új és használt szerszámokat, holmikat kínáltak az árusok, akik nemzetisége különbözött ugyan, de valamennyien oroszul beszéltek, és akik sorstársak voltak a változások előtt, és maradtak a változásokban.
Ez a piac a szabadság határtalanságát sugallotta azokban az években, amikor már a vásárhelyi események s a bányászjárások terhelték az emlékezetünket. Akkoriban ezen a piacon ténferegve sokszor felmerült bennünk a kérdés, vajon mi lesz a széthullt unióval, lesz-e valami új szövetség, és a kisnépek sorsa, a csecseneké, a gagaúzoké stb. vajon merre alakul… Ivan Seholov talán Moldovában vagy Ukrajnában élt, de az is lehet, hogy valahol Moszkva közelében. Erről nem faggattam, amikor megismerkedtem vele, hisz engem elsősorban az érdekelt, hogy az általa kínált Lada-alkatrészeket mennyiért tudnám megvásárolni, lévén, hogy ilyen személygépkocsival rendelkeztem akkoriban. Akkor azt hittem, hogy ha alkatrészeket halmozok fel, még sok-sok évig kiszolgál engem ez a jármű, amit a nyolcvanas években vásároltam, ugyanis akkoriban az újságíróknak váratlanul speciális kiutalással nyújtottak erre lehetőséget, alkalmat…
Ivan Seholov viszonylag olcsón vesztegette azokat az alkatrészeket, amelyek azóta is ott hevernek egy ládában, anélkül, hogy szükség lett volna rájuk, mivel később egy roncsprogram keretében aprópénzért túltettem a járgányon. Akkoriban nem gondoltam, hogy pár év múlva fehér hollónak számítanak majd a szovjet gépkocsik, s arra sem, hogy a városi tanács eldönti: kész, vége a KGST-nek, vagyis az orosz piacnak, mert lejárt az ideje, rondítja a látványt, egy fertő, és különben is már tucatnyi olyan szaküzlet nyílt, amelyekben modern nyugati ipari termékeket forgalmaznak civilizált körülmények között, garanciával. Természetesen az orosz piac felszámolása sokaknak elevenébe vágott, hisz a környéken lévő kocsmák, vendéglátó egységek is megérezték annak hiányát…
Az, hogy Lada-alkatrészeket vásároltam, egyáltalán nem volt jó üzlet, mi több, rövidlátónak, naivnak bizonyultam. Hanem Ivan Seholov megismerése kárpótolt azzal, hogy nekem ajándékozott egy füzetet, amelyben az akkoriban írt versei sorakoztak. Jóllehet gyermekkoromban, diákkoromban évekig tanultam oroszul, a versek megfejtéséhez ennyi nem volt elég, hanem volt kollégám, Rebendics, aki orosz szakos volt, és tolmácsként is tevékenykedett, elkészítette a nyersfordításokat… Kollégám csóválta a fejét, mondván, hogy sajnos ezekben olykor nyomdafestéket nem tűrő szavak is előfordulnak.
Amikor évek múlva ismét a kezembe került a füzet, szótárral ugyan, de boldogultam, felhasználva természetesen a kollégám által lejegyzett trágárságokat is, amelyeket, bár szerettem volna mellőzni, mégsem tehettem meg. A versek hitelessége forgott volna kockán, ezért most az olvasók elnézését kérem mind a magam, mind a költő nevében, akinek a további sorsáról, életéről azóta sem tudok.
Jó néhány év teltén ennek a piaci árusnak a verseit közzétenni talán jó döntés volt, mert lehet, hogy ezek a zsengék még fontossá válhatnak, ha netán évek múlva egyszer csak feltűnik az új orosz irodalomban Seholov neve, mint aki közben berobbant, s akinek a tőzsdén, a szakmában már jegyzik a nevét.
Persze, kontárkodásom utólag jogi kérdéseket is felvethet, hisz szerződés nem köttetett, de remélem, nagyobb visszhang nélkül marad ez a publikáció, és alulírottnak, a fordítónak végül nem kell Moszkvába utaznia peres ügyben, jóllehet párszor megfordult annak központi zónájában, vasúti állomásán, repülőterén, rangos szállodáiban… Nagy példányszámban megjelenő folyóiratban éppen ezért meg sem mertem volna próbálkozni e versek közlésével, de ez esetben remélhetem, hogy bizalmas összekacsintás után minden közöttünk marad…
MINDEGY
Pufajkát cserélni farmernadrágra
sapkát mellyel mehetsz Szibériába
kukkert amellyel kémlelték a határt
rájuk sózni gyorsan az egész bazárt
mert holnap már rád marad a sok kacat
a Cseszlakomban megihatsz egy adag
vodkát mindegy milyet csak legyen erős
a sorsommal vagyok én is viselős
legyen Gorbacsov avagy Sztálinszkája
ihatod bátran már senki sem bánja
nem szólnak belé már ihatsz eleget
nem kínálnak többé csak almalevet
addig is míg lehet reggeltől estig
árulok amíg eladom a resztlit
fejem felett telnek a sivár napok
kereskedem míg lehet veszek-adok
áll a vásár zajlik a ribillió
de sosem lesz ebből dollármillió
lehet hogy elkel végül mindenem
hát segíts meg engem édes istenem –
PIACON
Eladó a vasút mentén
mi KGST-maradék
itt árulgat itt settenkedik
a peresztrojkás nemzedék
kínálják olcsón jutányosan
az ország anyagi javát
nem szól bele már békén hagyja
őket a kommunista párt
kínálják amíg a készlet tart
az olcsó alkatrészeket
melyekkel a Volga a Moszkvics
jó ideig még elmehet
jöjjetek emberek nosza hát
itt az alkalom vegyétek –
évekkel ezelőtt mindezért
bizony Moszkvába menétek
nagyapám negyvennégy őszén
amikor itt átvonult
egy alkalmas pillanatban
svájci órákat faszolt
helyette mi visszahoztunk
nektek Vosztokot s Pobedát
rendületlenül mutatják
hogy a mi időnk már lejárt
MÖGÖTT
A piac mögött ahol árulok
elcsattognak a piszkos vonatok
egyre ritkábban járnak már bizony
meggyérültek az utasok nagyon
a töltés oldalán gyomok
néha odagyalogolok
elvégezni a szükségletem
mert itt zajlik most az életem
a töltésen túl disznótelep
ott gazdálkodik a börtön –
rabbal disznóval és őrrel
elvtársaim én nem törődöm
érkeznek új disznók a farmra
s a börtönbe új gazemberek
én ezalatt csak tüsténkedem
a megélhetésem keresem
változhat minden düböröghet
új himnusz új zeng-az-induló
megy a világ vakon előre
nem is tudom miképp lenne jó –
POÉZIS
Dögöljön meg a szomszéd kutyája
s dögöljön a gazda is utána
mondod ezt írjam meg én egy versben
lehetőleg frappánsan direktben
és dögöljön meg aki örökölte
a házat vagy aki pénzzel megvette
mondod ezt is írjam a versbe
s annak a versnek lesz keletje
kérésed számomra parancs ó olvasó
tudom általad él a költészet s be jó –
hát dögöljön meg a költő aki írja
és te is dögölj meg versem olvasója –
SÁTOR ALATT
A sátor alatt ahol árulok
magamba szállok néha bámulok
itt mindenki űz vagy üzletel
mi mennyit ér ma azt tudni kell
el-elvonul itt egy-egy csapat
vergálják a portékáimat
van aki csupán szórakozik
beleturkál és nagyot köpik
járkál itten mindenféle nép
nem meglepő számomra a kép
pénzes pacák ócska söpredék
megfordul itt koldus és pribék
becsapni itt az államot
csak természetes állapot
feketén árul szivarat
aki ezt teszi jól arat
gazdát cserél a valuta
fejben számol ki nem buta
cédulát húz a papagáj
ide a pénzt mi nekem jár
fogynak az értékpapírok
felvásárolják a nagyok
holnap már tulajdonosok
ők lesznek majd a burzsujok
mi mennyit ér ma azt tudni kell
mindenki űz vagy üzletel
magamba szállok néha bámulok
a sátor alatt ahol árulok –
KIT ÉRDEKEL
Kit érdekel hogy élsz nem élsz
kit érdekel hogy félsz nem félsz
hogy nagybőgőzöl vagy hegedülsz
hogy szabad vagy netán a lerben ülsz
kit érdekel hogy mit hozol
hogy kinek mivel tartozol
kit érdekel hogy mit veszel
esküt teszel vagy megszegel
hogy hűséges vagy eretnek
hogy szeretnek nem szeretnek
kinek hátában nincs a kés
kit érdekel a szenvedés
kit érdekel csak éldegél
csak felette legyen fedél
kit érdekel hogy van vagyon
vagy leszegényedtél nagyon
kit érdekel az érdeked
hogy írhatnál még szépeket
kihez mérhetnéd te magad
senkik között csak senki vagy
MINTHA
Mintha egy vers volna
a zsebemben mintha
egy vers zsebében
volnék
mintha őrültek házában
élnék mintha egy
őrültek háza
élne bennem
mintha egy tévé
képernyőjét nézném
mintha egy tévé
képernyője nézne
mintha a gondjaim
tornyosodnának
mintha a tornyaim
gondoskodnának
mintha járnék valahol
mintha jönnék valahonnan
mintha mennék valamerre
mintha egy állomáson
várakoznék
mintha egy állomás
várakozna bennem
NAPOK
Hajléktalan lelkek
szálláshelye a testem
este belopakodnak
egész éjjel dorbézolnak
reggel kiűzöm őket
reggel hazatér
a magam lelke is
valahol máshol
éjszakázott
tékozló lelkem
hálni jár belém
fényes nappal
megváltott jeggyel
a zsebemben
egy váróteremben
várok egy vonatra
amelyet kivontak már
a forgalomból
ELVTÁRSAK
És akkor az Istent kiűzték az Isten házából
és akkor az Istent száműzték Szibériába
és a templomok jobb esetben idegenforgalmi
nevezetességek lettek rosszabb esetben
pedig gyűléstermek raktárak istállók
és egyszer a halál magához szólította Lenint
és Lenin Istenné vált a mauzóleumban
akinek halhatatlan múmiáját éjt nappá téve
bámulta és bűvölte a nép
aki nem velünk az ellenünk aki ellenünk
annak nem kegyelmezünk
irgalmat nem ismerünk tanították
nekünk az óvodában és megígérték
hogy ha megnövünk elvisznek
a mauzóleumba megnézni Lenint
hanem egyszer csak
rehabilitálni kellett Istent aki megöregedve
megtépázva ugyan
de visszatért a templomokba
és a padsorokat akkor elözönlötték az elvtársak
az Isten megbocsájt nekünk mondták
magukba szálltak imádkoztak mindig is
hittünk tebenned Uram mondták
csak ugye a körülmények a konjunktúra
nem tette lehetővé
de hiszen ezt te jól tudod magad is
és az elvtársak íme most
keresztet vetnek keresztet hánynak
ahogy a keresztet vetik
ahogy a keresztet hányják
hányok megvetek én is –
kabátjuk alatt kitüntetések
zörögnek
