Sem Mexikó, sem Madagaszkár,
Hol éjben sírnak a makik –
Mindig bámulnak valakit,
S nagy szemük égő malachit!

Hát itt maradtál magad – az kár,
Hogy Peru sincs, sem Madagaszkár,
Hol kéjjel sírnak a makik,
S folyton figyelnek valakik!

Az idő lenget, alakít,
Ha már eleget madaraztál,
S nincs Mexikó, sem Madagaszkár,
Hol érted sírnak a makik!

Mímelhetsz senkit s valakit –
Ha itt maradtál magad, az kár!
Majd felfedeznek valakik –
Lesz Mexikó, lesz Madagaszkár,

S tág szemük izzó malachit…

(Marosvásárhely, 1928. dec. 31.)