[2021. február]

---

A szent kijelentés magányosabb
szavainál, melyek lényegét adják,
nem közénk való; hallod, látod azt,
ám a megértés pihenőin, aztán

egy más ébredés hőfoka szerint
tárja föl képeit, akár a testek
nedvének őszinte képleteit,
hogy lásd, mi semmi és minden is egyben.

Megérkezni, végül, fölösleges,
utadat a bent élő kép cseréli,
a kárhozattól az üdvig, kegyetlen,

és már-már ördögi varázs vezet –
sátáni utakon, az Úrhoz érik
az ember. A semmi vágya lehetne,

míg a létezés tört tükreiben
élünk, és maga a lét is szilánkok
halmaza. Mi összefogná, itt benn,
s a világ alapján, azt tűnni látom,

sajnos tűnni látom, az ízeket,
a köznap ízeit nagy E betűkkel
írjuk, E-rózsavíz, E-lételem,
s e lét is, aztán élet-e, nevünkben

jár az óra, a gyors kakukk tojást
rakott a föld alá, s az őreá,
gyalog megy haza, az égről leszédül,

a bút, a hasznos bánatot szokás
megírni énekül, s e szó-szeánsz
csak büntetés, a jutalom elévült.