[ShakespeareLátó - 2014. április]
(A 23. SZONETT KEZDŐSORÁRA)
Mint tökéletlen színész a szinen,
Itt botorkáltam én is, egyszer… Egyre
Magam játszottam így szét, azt hiszem –
Túl sok lehettem egyetlen szerepre,
S ezerre is kevés egyetlenül –
Szikráztam, számos változást müveltem,
Mint lelkes vas, mely sistereg s lehűl,
Ha izzott már rozsdás kovácsmühelyben,
S izzadt színházi lázban! Az vagyok,
Ki nem voltam – ripacs szívem kizengi
Rejtett szcénámból… Fáraszt. Hallgatok,
Mint meg sem írt könyv, kit nem nyit ki senki –
Mert semmiről szól mindent senkinek,
Mint álmok hangján hírtelen sziget.
