(Nunca nada nadie)

„Soha, semmi, senki. Három szörnyű szó, főleg az utolsó.”

(Antonio Machado)

Vajon ez a sok ember közül

hányhoz térünk majd vissza

s hogy fogjuk hívni őket

vajon bennük is dúl-e a szörnyű

közös harag az élet idétlen 

játszmái miatt

vagy ez a tünékeny

vágyott boldogság

ami átsuhan a parkokon és az ujjaink között

vajon a tér amin most osztozunk

más lesz-e és megváltozunk-e mi magunk is

talán még találkozunk de már idegenként

és nem emlékszünk majd a pillanatra 

amikor együtt léptünk be erre a helyre

a szaxofon hangjára 

az elveszett kisgyerekre aki a földön sírt

és a jelzőlámpák szép pillanatnyisága 

alatt elcsattant csókokra sem.

Zahorecz Eszter fordítása