Ne lógjunk ki a sorból!

– Kíváncsiapa és Lackó –

 

Hogy hívják apádat?

Lázár László.

Hát a nagyapádat?

Lázár László.

És téged?

Lázár László.

 

S hogy fogják majd hívni a tarka malacot?

Legyen ő is Lázár László!

Ahogy akarod!

Úgy látszik, ma nekünk áll a zászló!

 

Ne mászkálj a csilláron!

– Gazdalackó és Apa –

 

Apa!, addsza fel a kalapácsot,

kérlek!

Szívesen, de… mi készül ott

(hogyha meg nem sértlek)?

 

Gondoltam, hogy a bárányom

lakhatna itt, a csilláron.

Úgyhogy lesz ide egy pajta!

Most már értem!

No hát akkor: rajta!

 

Ne bántsd a botos kölöntét!

– Horgászlackó és Julcsi –

 

Julcsi!, szerinted 

mért szeretem én a sárkányhalat?

Fogalmam sincs! –

biztos azért, mert olyan… finom falat.

 

Na látod!, 

ezért jó, ha az ember

Apával halászhat!

Tényleg?

De mi benne a lényeg?

 

Hát az, hogy dobd vissza

a sárkányhalat,

mert csak ott áll… izé… védelem alatt!

Ühüm… Fene tudta…

Pedig már mióta

mondom, hogy gyere velünk az Oltra!

 

Ne bántsd a macskát!

– Lackó és Vica –

 

Gyere, Vica, menjünk radinába:

kiscicák lettek a fürdőkádba,

jobban mondva: a kád alá!

Hip, hip, hurrá!

 

Apa ugyan háborog,

hogy ez miféle dolog,

s hogy ő egyszer fogja magát,

s tényleg kidobja a macskát!

Pont most, mikor szegény beteg!

Inkább vigyünk neki tejet…

De valódit!,

mert nem eszi meg a boltit!

 

Ne igyunk a gyerek előtt!

– Vica és Borosapa –

 

Apa!, ne idd meg

az összes bort,

ami… volt!

 

Bocsánat!,

de én most

„siratom a babámat”…

 

Jaj, Apa!, 

nem látod, hogy csupa

Barbie hever itt mindenütt?

Neked adhatom például… ezt a félszeműt!

 

Ne viccelj velem!

– Lackó és Szerkesztőapa –

 

Apa!, tudtad, hogy a világűrben

medvehagyma nő az almafákon?!

Hogyne tudnám!,

hiszen minden reggel látom!

 

Ne viccelj!, ezt nem hiszem el,

hogy te ott künn... minden reggel...

 

S máskülönben:

mit eszel te ott, a világűrben?

Hogy mit eszem ott? –

ilyen-olyan kéziratot.

 

És a desszert?

Néha egy-két kormányrendelet.

Kormány? Rendelet?

Szegény Apa!,

eleged lehet!

 

Ne halaszd holnapra!

– Lackó és Lustaapa –

 

Apa!,

most, hogy itt vagyunk magunkba’,

nem kerül

a ház körül

valami férfimunka?

Kerülni éppenséggel kerül,

bár én inkább olvasgatnék – egyedül…

 

De hát az olvasás nem is férfimunka,

mikor őrlésre vár a búza!

S nem te mondtad, hogy nem szép,

ha az ember csak halasztja-húzza?!

A franc essék malacba-tyúkba!

Az olvasásra meg térjünk vissza

pár év múlva…

 

Ne zabáld tele magad!

– Szigorúanya és Vica –

 

Jesszuspepi!,

mi történt a hassal?

Jóllakattuk három bronzlovassal.

 

S hogy ettétek? Villával és késsel?

Julcsi és én késsel,

Lackó király kézzel,

mert ő ilyen: tenyerébe

napközbe’ is országalmát képzel.

 

S mi lesz most a fejjel?

Elalszunk, bár Apa szerint

még a legeslegszebb álom

se fenékig tejfel.

 

Csíkszentdomokoson, 2019-ben