Tízévesen, 

két üvegpalackkal a szatyorban,

tömött sorban álltam étolajt venni.

(Elfogyott, mire odaértem volna...)

Szürke iskola udvarán

sorakoztunk csengetésre

kopott küszöbökön átkelni.

Lassult laktanyaidőben

– reményvesztett közlegény –

sorban álltam naponta, 

híg levesre várva.

Pénztárablakok előtt vártam soromra

a névre szóló számlákat megfizetni – önmagammal.

Aztán, a hiábavalókról lemondva,

kiálltam a sorokból.

Most az úton nyárfarendet nézve,

látom magam új sorba sodortan.

Kísér az ismétlő képek lánca

a hosszúra szabott verssorokban.