[Látó, 2009. július]


 


„Könyékre dőlt a ház”
(ismeretlen költő)


Eltűnt a korong,
alszik a katlan,
tükröz a csöbör víz
szakadatlan.
Akkora csend van
most az udvaron,
zavarni kár volna,
hát elkanyarodom.
Egy fazék a karón
még ringó rágalom,
fagyos kék kakas a
csorba cseréptálon.
Sírás, nem tévedhet,
szó a kapu mögé
most menti létét
egy perc mindörökké.