nem volt kedvem
olvasni, sírni, írni,
az írást úgyis csak
kíséri
a szellem
mint a szelet a vonat
hol megelőzi hol lemarad

hagytam hát magam
átadtam tenyéren a vérnek
(a szívek úgyis együtt zenélnek
ha jő az óra)

a szél az újságot elfújta
nem kaptam utána
tudtam úgyis
álmomban újra látom
a leélt s még megmaradt világom
ahol forgószél görget betűrengeteget
s Isten szemezget belőlünk
időtlenül zajló
barna vizek felett