[2013. december]



(Caius Licinius Calvus egyik utolsó költeménye)

Kedves, csak te maradsz fölragyogó csillagom életem
alkonytépte egén… Doria, már csak te maradsz nekem.
Forgandó napokon s éjeken át friss mosolyod lebeg
évek sodra fölött, mint a falomb árnya nyarak vizén –
dús hullámmal időnk minket is így ringat, el-elragad
Orcus torka felé… Doria, tölts bort! Tovaszáll a lét
rángógörcse velünk – mindörökön csak szerelem virul!