[Látó, 2010. július]


 


Én gyászos gyülekezetem:
családom!
Magamat már nem is bánom –
meghasonlott társaságom,
fogyó erőm szétzilálom.


Most kellene összefogni,
gyanakvásunk sutba dobni.
Négyen lenni egy erősnek,
félidegen muszáj-hősnek.


Szerencsefűvel kezünkben –
nincsen senki ellenünkben,
nem fog rajtunk soha rontás,
ha közöttünk nincs megoszlás.


Én
gyászos
gyülekezetem:
családom!
Fogy az idő,
csalt az álom.
Meghasonlott társaságom,
meg kell várnom a halálom.


*Négylevelű lóhere