(identitás-rock)

csak úgy magam elé nézek
csak úgy magad elé nézel
csak úgy maga elé néz

csak úgy magunk elé nézünk

csak úgy körbe-körbe járunk
és összecsomagolva arra várunk
hogy jöjjenek
és ránk nyissák az ajtót

hogy beszéljenek
hogy beszóljanak
és elővegyék már a régi listát

kezdődhessék el a számolás

felszámolás
elszámolás
leszámolás

már lapozgat felettünk az Isten
mint a Van az óriási Nincsben

*

mindenki önmaga
mindenki más
könnyű jelmez
korhű díszletek
szerepleosztás

nem válaszok
csak replikák

s egy ismeretlen vétek

mindhiába vállalom
mindhiába bánom
tőlem kérik számon

én én
te te
ő ő
mi mi
ti ti
ők ők

*

ó jaj szívem
a hajszínem

a bőröm
hitem
génem

elmegyek átöltözöm
nem ismersz fel ígérem

terített asztal
utolsó vacsora
s az ára

elrejt és befogad
az Isten ruhatára

*

csak hangra hang és füstre füst
egy név mely említésre méltó
de nem komoly
csak esedékes végszó

*

egyszer egy régi karzaton
ahol se hang se kép se lámpa
hallottam s most is hallgatom
előttem állt
és mintha most is állna

az Isten volt
az Isten lehetett

mögötte mintha üres kirakat

elkergették a vízöntőt
kiöntötték a halakat
elbontották a díszletfalakat

ott áll az Úr
a könyveit
lapozza

és néha föltekint
és annyit mond
jaj nem találok szavakat