melyben a Szerző felfedi mestersége címerét

„Modernnek kell lenni mindenestül”(?)
(Rimbaud – felülírva)

Borzongó gerinccel vonzom a Régit
Vad varázslatok Szelid szentiment
Eszementek mondják rám Eszement
Fércelt álcák mögé menti a bőrit

Ahogy jön jön zuhan ront rám a Végit-
Élet Élet mely már csak Testament
Milliom vers járja át testemet
Amelynek cellájába zárva Még Itt

Mint új laikus Másoló Barát
Lúdtoll helyett Xerox fölé hajolva
(Képe így marad kései korokra)
A végső percben mássá- újra- át-
És felülírnám mindezt az egészet

Időtlen időkből fakadt Költészet
Hullámverése átcsap minden gáton
Nem tereli aklokba semmi kánon

Ez a kínom a dínom és a dánom
Az őssejtet kéne kipreparálnom
Nyákjával nyirkával is mindenáron

Árkon-bokron túl Óperenciákon
A Bibloszt újonnan bábelizálón
Megcsomózva-szétcibálva a Hálón

Szentségtörő hittel bálványimádom
Itt még minden Pléiade az én Pléiade-om