Ne trancsírozd össze, szól rá az apa a lányára, aki éppen finoman megkeveri a bográcsgulyást. Csak segíteni akartam, mondja a lány, miközben kiemeli a kondérból a fakanalat. A marhahús édeskés szagától émelyeg egy kicsit, arrébb lép, hogy friss levegőt szívjon, de a szél is megfordul, és az arcába fújja a füstöt.

Marhagulyás lesz, jelenti ki az apa, a kedvencem, meg az Endre kedvence is. Igaz, Endre? – fordul kérdőn a lány vőlegénye felé, és jól hátba csapja. Igen, válaszolja halkan Endre. Még jó, hogy az én születésnapom, suttogja a lány, és egy picit keményebben üti a kondér széléhez a fakanalat.

Inkább segíts anyádnak! Teríteni. Mi addig Endrével kihozzuk az asztalt. A kerti bódéhoz megy, int a fiúnak, aztán együtt cipelik kifelé, először közelebb a bográcshoz, aztán távolabb, a fa alá, hogy inkább árnyékban legyen. Figyeljetek a gulyásra, nehogy odaégjen! Utasít, hogy a szomszéd is hallja, aki éppen akkor érkezik. Szép családi idill, szól oda a szomszéd az apának, és biccent a többieknek. Főzögetünk, főzögetünk? A lány nagy levegőt vesz, de nem szól. Születésnap, válaszol az apa a szomszédnak, hülye fasz, mondja csak úgy halkan magának. Aztán belekóstol a gulyásba. Ehetünk. Leülnek. Az apa mer. A lány tányérjából kikacsintanak a faggyús szélű húsdarabok, mint a ki nem mondott szavak, szájába veszi, forgatja, rágja, aztán lenyeli őket. Közben az apja történeteket mesél a katonaságról, mikor zománcfestékkel zöldre festették a füvet, vagy amikor Irakban kamionozott és üzletelt az arabokkal. Már mindenki mindegyiket ismeri. Amint rátér a mikor lesz unokám kérdésre, a lánya keze ökölbe szorul. Az anya gyorsan megszólal: adjuk át az ajándékot. A férje leinti. Előbb a pálinka. Endre, igyál egy kortyot, finom, 52 fokos. Endre int, hogy nem szeretne. Nem? Micsoda, kérdezi az apa, és felhajt egy pohárkával. Veled meg mi van, kislányom, megnémultál? A lány alig észrevehetően megemelkedik az asztaltól, ekkor az anya másodszor is közbeszól, menjünk, szedjünk málnát, és segélykérőn a lányára néz. Olyan szépen érik. Szótlanul szedik. Már vagy két nagy doboz tele van. Visznek majd magukkal haza is. Meg egy kis gulyást is, ugye? Olyan sok lett, halálos vétek lenne kidobni, nekik meg jó lesz az hét közben, munka mellett úgysincs idejük főzni, mondja az anya. A gulyás ott lötyög, dunsztos üvegben a csomagtartóban, a doboz málna szirupos lesz, mire hazaérnek. A lány fülében még zúgnak az apja elégedett böffenései. Szeretetcsomag, mondja este Endre, mikor az üveget az asztalra teszi. A lányt megint elfogja az émelygés.

Egy évvel később, ugyanabban a kertben, ugyanúgy fő a marhagulyás. Az apa egyedül kavargatja, nézegeti. Az illat beteríti a kertet. A szomszéd is megérkezik. Hol a kis család?, kérdezi. A lányom nem ér rá, mondja az apa. Esküvőre ment. Talán csak nem a sajátjára?, viccelődik a szomszéd. De, válaszolja neki az apa, hülye fasz, mondja csak úgy magának.

Aztán gondol egyet, és megkérdezi, áthívhatom egy tányér gulyásra? Nagyon finom lett. Pont úgy készült, ahogy a lányom szereti.