[Látó30 - 2020. január]



az első fagy után
már járható a földút
bár még jégvirág fehérlik a vályogviskók ablakán
alszik a sün, a kígyó és a medvebocs
de már ébredeznek a hiába álmodók

megnyílnak kapui
egy-egy magasra épült háznak
vakablakot takarnak hosszúkás függönyeik

a jegenyék pucéran magasodnak
varjak ülnek az ablakpárkányokon
a falak mögött
a halál becsapott szeretőjének testéből
árulja óvatosan
hogy fel ne ébressze
bentragadt mondatait
vélt értékeit
húzná ki szájából
de csupán fagyba borult álmait
találja nyelve alatt
hiába engedi mind szabadon
rajta nem segítenek
ha csak a felhők forgóajtaja
meg nem nyílik