A stroke miatt nagyapa három évig

terült el bénán a ronggyá koptatott

heverőn, aztán meghalt. A húgyszagot

még hetekig tűrtük. Jöttek a nénik –

távoli rokonok – a halálhírre,

karon fogtak: hogy megnőttél, te gyermek…!

Ettek-ittak… s vége lett az egésznek.

Két évvel később mamát is elvitte

egy vérrög. Minden nap kijárt a sírhoz.

Nem vitt virágokat, csak üldögélt ott,

mesélt az unokákról nagyapának.

Egy sírban vannak, de ritkán járok ki

hozzájuk, és nem szoktam imádkozni

sem. Talán nélkülem is feltámadnak.