[2020. május]



Tengelyi László emlékére

Mennyi eldugott, kék szótő kerül elő a liánok alól!
Narancshéj és zsírkréta. A kutya ássa ki.
Makulátlan, de marginális pillanatok,
egyberagadt szárnyak. A parkban penészes tábla:
Orális ABC. A nyírfa kérgére rajzszegezve.
Szivacsként működik a fantázia. Felissza a gondolatokat.
És milyen pökhendi násznagy a tenger!
Nem engedte, hogy megfürödjek az esküvőmön.
Sűrű oltófolyadék folyt az égből, klarinétra gyújt
egy hajléktalan komponista. Magába injekciózza a tájat.
Egy agyonszívott szóvég billent le a szószékről:
panasz. Alszunk, suttogta az ősz.
Íme, egy Amőba Záróakkordja, szisszent fel Csehov.
Hajnali kettőkor azután végre ránk talált
Donna Macedónia, az impresszárió.

A tapasztalat elkésett tudás. A pillanatba beás.