társaságba menni hordozni magamat fapálcikán mint a púpos udvari bolond vállalni a púposságot és büszkélkedni a csörgősipkával unatkozni ha csak más a fontos és feszengeni ha alád nyúl a figyelem bármilyen hihetetlen de társaságba menni egy kissé járdára fekvés nekem hogy a helyem voltaképpen legalább annyira a rongyos paplannal megvetett járda mint a társaság olyan nehéz olykor időzíteni s átélni sokszor azt az apró ájulást azt a lemérhetetlen mikropánikot amint átléped valaki küszöbét leplezni szánakozásodat ha giccseket találsz leplezni sóvárgásodat ha olyasmit látsz amid hiányzik leplezni a letűnt zártosztályt akár egy köztörvényes múltat leplezni a halántékmembránt a vasaló alakú fehér guminyelvet leplezni a felejthetetlen boldogtalanságot a nyári típusút a strandlabdásat leplezni a közönyt az utódokkal való kérkedéskor mindez többágú selymes csörgősipka Budapest, 2017. I. 4.
