János a kör közepére áll, ezzel bizony jól túllő a célon, kiöltött nyelvéről leolvassa az aznapi híreket a kedve, János persze a hallgatást meghámozva nyújtja Juli lyukas tenyerébe, amin mindig át- hull az önmagán mosolygó zöld alma, ami nem esik messze a fájától, futtában fogást talál rajta a föld, az alma meg arcába temetkezik, János falánk gondolata pedig el- tünteti útjából a zsíros eget.
