újra és újra álmodok

(érintetlen mezőkről)

átkulcsolsz lábaiddal

(a meggyalázott erdőkre

vigyázni ki fog)

a szerelem lehet ilyen

(illatát álmodja épp egy rózsaszál)

hallod – kedvesem

ilyenkor a csönd ábécéje 

vak titok – szólnom egyebet hát minek

illetlenség lenne 

halkan neszez bennem a lét-idő

jöttem amikor kellett

(szeretet szíve-nyelve én

égő csipkebokor)

nem ismertél fel

álmomban színültig telünk egymásban

és sírunk és nevetünk

ajkad között 

éhed lettem

te 

(égi mező)