[2019. október]

---

Mindig csak tejet hozott.
Úgy kellett valami szilárd,
hogy a köteleimet kezdtem harapni.
Edzeni az állkapcsom,
nem szabadulni, nem szökni,
félreérti.

ujjak gyűrű mell törik,
bőr tép fogak, megesz, roágrá

Kövekkel etetett,
hogy széttörjenek a kis mocskok.
Addig a fülemből nem vette ki
a vattát, a kavics dörög,
a hangtól nehéz ráharapni.
Nekem nincs ki innen,
hiába most az ölelős pralinéd.

nyelni, szakad, klingligálálá,
a zongora szép mellette, fény

Nem ért hozzám máshol,
egyből lenyomta a torkomon.
Ránézni – nem mindegy, hogy,
ha a Liebestraumra gondoltam,
ahogy a falon át a hangfolyosó,
akkor voltam jó kis,
megvillantak a fogai,
a szeme fehér lett,