Paszternak-átirat

Odakinn fagy zongorázik

jégcsap billentyűzetén,

őszi szél mit összehordott,

egy kupacban fázik, és

nyár tüzére vágyik ismét,

vad pelyhekben hull a hó,

mint tavaszra, rád tekintek:

üdvözöllek, fényhozó!

Csak miattad vágtam át a

súlyos csillagéveken,

bor, kenyér az asztalon vár,

tartsd meg üstökös fejem!

Míg a rezzenetlen éjbolt

fényjelekkel magyaráz,

égi testem érted ébred,

mondatokba ég a láz.

Mozdulatlan fahasáb a

pattogó tűz kedvese,

rég kihűlt időmederben

zeng az eljövő neve,

rezzenetlen törzs fölött is

táncol ezer falevél – 

mélyről érzem, csontvelőmön

átszüremlik már a fény!

Ablaktáblán sugár játszik,

moccanása jégrevü,

észrevétlen összeolvad

tűnt idő és új derű.