szoborba merevedett buszra várók

az egyenetlen járdaszélen

rulettgolyóként pörög arcukba a jég

pantomimeznek a fák

a havat próbálják előcsalogatni

rejtekhelyéről

forgóajtók pillanatnyi résein

szisszen át a bőrt simító mozdulat

vigasztalan kandeláber szökteti meg a fényt

szökőkútba fullad a sötét

színtelenre festi az átforgatott vízben

fröcskölődő homunkuluszokat 

széthordott civilizációk 

hangjai szólnak ki

minden csobbanásból

naivan

havat ígérnek a fáknak