Nagybátyámat egyszer csúnyán elvertem pingpongban,
pedig ügyesebb volt nálam. Pechjére pénzben játszottunk.
Aztán agyonverték agyonverésre alkalmas eszközökkel
egy újpalotai trafikos bódé előtt. Pechjére nem halt meg azonnal.
Állítólag amúgy sem érte volna meg az ennyiedik
vagy az annyiadik életévét. Pechjére szerette a jófajta italt.
Gyászoló édesanyja szerint ez hülyeség, csak az ő fia
élt volna örökké, az üzlete fellendülőben volt,
és színes ceruzáival egyszer gyönyörű ákombákomot varázsolt,
anyukámnak szerettel, laci, mert még fogalma sem lehetett róla,
hogy vannak fém- és papírpénzek, amivel gyógyfürdő-bérletet
vagy külföldi üdülést lehet szerezni anyák napjára.
Arról nem beszélve, milyen ügyesen zongorázott, felesége
be is karikázott egy hirdetést, használt, jó állapotban lévő
pianino eladó, pechjére későn, mire lealkudta volna az árát,
már a pappal kellett alkudozni, aki nem szándékozott
ingyen kongatni meg a lélekharangot.
Nagybátyám nővére halottak napján se megy ki a sírhoz,
mert nem szeret temetőbe járni. Gyászoló édesanyja
minden nap kimenne, de nem igazán tud járni.
Amíg tudott, eljártam vele gyakran, vázába vizet és virágot
cseréltünk a mulandóság cáfolatául, és utat sepertünk sírkövéhez
a hóba, hátha találnak valami ehetőt a varjak.
Egyszer hósöprés közben röhögőgörcsöt kaptunk,
mert egy fekete márványlapra arany betűkkel
volt fölvésve, hogy PORNÓ CSALÁD.
Éjjel, a temető kőkerítésén túl,
egy bevásárlóközpont ablakai hunyorognak.
Hajnalban friss kenyerek illata tekereg a fák közt.