Az anyám özvegy
S én félárva vagyok
Ülök egy sétatéri padon
És hosszan hallgatok
Nézem a fákat
A fák néznek engem
Színültig szorongással
Telik testem lelkem…
Apámat látom
Személyes jelenlétben
Napfény bújócskázik
Két sötét szemében
Tenyere melegét
Érzem homlokomon
Árnyék bukfencezik
Tömött hárs-lombokon


Özvegy az anyám
S félárva vagyok én
Téblábolunk ketten
A hiány fedélzetén