Diólomb, fal, venyigék,
vonzó, titokzatos távol.
Engedj, Gondviselő,
ki
a magány lugasából.

Fonódni fehér koszorúba,
oldódni, találni az útra.

Arra vigy, merre az auster
egymás fele hordja a szirmot,
egymásra hervasztja a szirmot!
Verses időre találnom,
mélység felé lendít az álom,
Hellével hullani vágyom.

(Tizedik versül e csónak –.
Merre tart? Nyílt vizek vonzzák.
Arany lemezek zakatolnak,
Istenem, így megyek
hozzád.)