megírtam (mondta ő) az Ódát (antik metrumban) de még nem szeretném nyomtatásba adni megjelöltem szüzességét egy zöld szalaggal majd megmutattam neki hogyan kell kifeszíteni az íjat most várom hogy levetkőzze variánsai sokféleségét melyek különben változhatatlanok hogy belépjünk szövetségesekként a monászok háborújába
ártatlanul nézett ráérősen cigarettázva félelemmel követtem nyomon a pásztorok csillagát tiszta pupilláinak mélységeiben ahol a szentség átváltott őrületbe tisztán láttam teljes fenségében mely felfoghatatlanul természetes volt mintha pont akkor született volna meg mikor a mi pucér mindközönséges szavaink elszégyellték magukat előtte az Óda (antik metrumban) szüzessége előtt
2
bizonyosan eljösztök majd ide az én távollétemben is szél suhan a fa lombja közt megkérditek majd ki van itt közülünk ki van itt láthatatlan ha szél cibálja a fa ágait de tudjátok meg hogy ez a kopár hely mindig Eminescu-versekkel lesz tele Eminescu verseivel amiket majdnem véletlenül írtam mert rejtélyes a prozódia motorja mint egy vadmacska morgása úgy indul de nem fogom soha igazán jól tudni miért írok mindig Eminescut és miért nem Barbut Bacoviát vagy Blagát önök pedig akik ide jönnek talán megadhatják a választ ártatlanul nézett rám ráérősen cigarettázva féltem hogy hirtelen nekem szegezi újra a kérdést mint a szél egy fa lombjába csap hát én magam kérdeztem rá – ahogy különben most is – vajon melyikünk van itt és melyikünk láthatatlan
3
és most (fordult hozzám) megkérnélek hogy hallgassátok meg a gyökerekről szóló értekezést ami tulajdonképpen egy ditirambus vagy még inkább vádbeszéd mindazok ellen akik lehajtott fejjel állnak dacolva a kultúra büszke törvényeivel nézd (és ujjával rámutatott a fák lombjaira) milyen jól álcázzák magukat az élet gyökerei nehogy annak látsszanak amik vagyis égi állapotoknak hanem mérgezzenek a föld szagával a trágya és a krizantém illatával de mi (és a keze mint egy metronóm mérte épp a köztünk levő távot) mindketten meg vagyunk győződve nem így van? az isteni eredetről hogy az istenek számára ürügy vagyunk belekeveredve a vers bűnös dogmatikájába de valódi bíráink még épp csak hogy megszülettek
ártatlanul nézett rám ráérősen cigarettázva fölemeltem a tekintetem és miközben légi gyökereit számoltam a magam és a vers egyik leendő bírája felém közeledett egy karikát kergetve a bottal
