ma nagyon lusta a fény a teraszon

ma olyan a reggel hogy gyűlölök mindenkit

aki nem városok közé szorulva él

aki nem ismeri a hazulról hazát

 

ezt az egész verset írhatnám Hervay-idézetekből 

csak hozzá fordulhatok ha talpamban ég egy újabb elindulás

Túl sok csavargás volt árvasággal egybekötve, és kevés volt az egy főre eső otthon.

Ezt átírjuk.

 

ma reggelre túl sok ház álmodta otthonnak magát

egymástól távoli helyeken

csontjaim jelzik az időt de

az izommemória legyőzi a felejtést

mindig új falak és bútorok

vernek belém mindig új útvonalakat

 

PÜSPÖKLADÁNY ÁLLOMÁS! PÜSPÖKLADÁNY ÁLLOMÁS!

 

ha jártál már a Margiton

láthattad Bodor Péter kútját

azt mondják előbb játszotta 

Marosvásárhely főterén a Himnuszt

mint ahogy azt megzenésítették

 

húsz évig minden nap arra sétáltam

helyére végül nem színház hanem ortodox katedrális

én onnan jövök ahol a templomok építése

és rombolása még egyaránt szokás

onnan nézve Budapest a kényelmes nyugat

van tömegközlekedés és sok a híd

de nyelve nem idegen

valamit még visel az otthonból

 

boldogok a múlékonyságra fogékonyak

boldoguljon a többi ahogy akar

 

összezavarodok ha Apolló-palotát vagy Lábas-házat emlegetnek

állnak még mindig de sosem érdekelt

ellógtam az iskolai városnézést

mert előbb tanultunk hiányokról

mint épületekről hogy megértsük

tőlünk valamit eleve elvettek

fulladásig tömtek a nosztalgiával

egy kor után amit sosem ismertem

egy kor után amiről hazudnak a történelemkönyvek

de ahány nyelv annyi igazság

s hibásan beszélem mindet

 

én a virágórás városba születtem

az ismeretlen lovassal a főtéren

áll a Barátok templomának tornya

és áll Bözödújfalun is egy csonka a vízben

mégis Tirolba vágyok a Lago di Resiához

 

Szégyellem öröklött félelmeimet,

szégyellek minden alázatos mozdulatot,

imát, előítéletet, önámítást,

szégyellem mindazt, amit az embertelenség

két évezrede produkál

 

egy ideje nem hatnak meg történeteitek

a kútpadkán ülő szerelmesekkel

a diktatúrák borzalmaival

nem hat meg a templomok grandiózussága sem

 

itt egy piros-sárga-kék ledkereszt az egyetlen fényforrás

titokban szenteket járok csókolgatni a sötétbe

 

ne gyűlöljetek érte mert sokadszor írom le a szót