ma nagyon lusta a fény a teraszon
ma olyan a reggel hogy gyűlölök mindenkit
aki nem városok közé szorulva él
aki nem ismeri a hazulról hazát
ezt az egész verset írhatnám Hervay-idézetekből
csak hozzá fordulhatok ha talpamban ég egy újabb elindulás
Túl sok csavargás volt árvasággal egybekötve, és kevés volt az egy főre eső otthon.
Ezt átírjuk.
ma reggelre túl sok ház álmodta otthonnak magát
egymástól távoli helyeken
csontjaim jelzik az időt de
az izommemória legyőzi a felejtést
mindig új falak és bútorok
vernek belém mindig új útvonalakat
PÜSPÖKLADÁNY ÁLLOMÁS! PÜSPÖKLADÁNY ÁLLOMÁS!
ha jártál már a Margiton
láthattad Bodor Péter kútját
azt mondják előbb játszotta
Marosvásárhely főterén a Himnuszt
mint ahogy azt megzenésítették
húsz évig minden nap arra sétáltam
helyére végül nem színház hanem ortodox katedrális
én onnan jövök ahol a templomok építése
és rombolása még egyaránt szokás
onnan nézve Budapest a kényelmes nyugat
van tömegközlekedés és sok a híd
de nyelve nem idegen
valamit még visel az otthonból
boldogok a múlékonyságra fogékonyak
boldoguljon a többi ahogy akar
összezavarodok ha Apolló-palotát vagy Lábas-házat emlegetnek
állnak még mindig de sosem érdekelt
ellógtam az iskolai városnézést
mert előbb tanultunk hiányokról
mint épületekről hogy megértsük
tőlünk valamit eleve elvettek
fulladásig tömtek a nosztalgiával
egy kor után amit sosem ismertem
egy kor után amiről hazudnak a történelemkönyvek
de ahány nyelv annyi igazság
s hibásan beszélem mindet
én a virágórás városba születtem
az ismeretlen lovassal a főtéren
áll a Barátok templomának tornya
és áll Bözödújfalun is egy csonka a vízben
mégis Tirolba vágyok a Lago di Resiához
Szégyellem öröklött félelmeimet,
szégyellek minden alázatos mozdulatot,
imát, előítéletet, önámítást,
szégyellem mindazt, amit az embertelenség
két évezrede produkál
egy ideje nem hatnak meg történeteitek
a kútpadkán ülő szerelmesekkel
a diktatúrák borzalmaival
nem hat meg a templomok grandiózussága sem
itt egy piros-sárga-kék ledkereszt az egyetlen fényforrás
titokban szenteket járok csókolgatni a sötétbe
ne gyűlöljetek érte mert sokadszor írom le a szót